A szigorlatra is együtt tanulunk???

Mindig fogom a fejem, amikor még a pedagógusok szájából is azt hallom szülői értekezleteken, hogy a szülő feltétlenül tanuljon együtt a gyerekével. Ő is együtt tanul(t) a középiskolás fiával, egyetemista lányával, még akár a szigorlatra is közösen készültek fel…
Nem mondom, hogy nincs olyan gyerek, aki tényleg nem tud önállóan tanulni, de hogy jóval kevesebben vannak, mint ahányan erre lettek szoktatva, az is biztos.

Sok esetben már a szülőkkel is tanultak az ő szüleik, így ők ezt tartják teljesen természetesnek. Akkor is, ha percnyi szabad idejük nincs, mert a munka és a háztartás mellett még a tanulást is bele préselik valahogy a napjukba, és alig élnek reggel, mikor csörög a vekker. El sem tudják képzelni, hogy a gyerek egyedül is képes lenne megírni a leckét, megtanulni a tananyagot, ráadásul a táskájába is be tudja rakni a felszerelést. Ez a másik, amin mindig jókat mosolyogtam, amikor mondták az anyukák, hogy “én kaptam feketét, mert én nem raktam be a gyereknek a füzetet, könyvet, vonalzót, akármit…” Az én fiam is próbálkozott, mert a barátjának például kevesebb feketéje gyűlt össze abban a félévben, hiszen a barátjának az anyukája nem felejtett ki a táskából semmit…

Nem hiszem, hogy mi valami különleges helyzetben nőttünk volna fel. Nem tanultak velem sem a szüleim, a férjemmel sem. Lehet, hogy ezért volt nekünk is így természetes? Bennünk fel sem merült, hogy folyamatosan ott kellene ülnünk a gyerekek mellett. Még akkor sem tanultunk mindegyikükkel minden tantárgyat közösen, amikor magántanulók voltak és vizsgára készültek. Nem lett minden tantárgy a legszuperebb, de panaszra nem nagyon lehetett okunk, meg tudták tanulni egyedül is!

Én örömmel olvastam Vekerdy sorait itt és itt is

Te hogy vagy vele? Tanulsz a fiaddal?

Kép: Pixabay.com