Angolul magic noodle volt a neve, a magyar oldalakon modellező krumpli pufi készletnek látom… Az elnevezés legalább annyira érdekes, mint maga az anyag! Pont úgy néz ki, mint az az extrudált kukoricapehely, amit a gyerekek ezerrel tömnek magukba, ha hozzájutnak!
Nagyjából hasonlóan viselkedik is. Nedvesség hatására kiválóan összetapaszthatók a darabok, lehet formázni, alakítani, csak megenni nem ajánlatos! A játék pufi annyival jobb az étel-hasonmásánál, hogy rengeteg színben pompázik!
Olyan helyre ültessük le a srácokat, ahol nem jelent gondot, ha esetleg kiborul a víz. Nyári napokon egy fa árnyékába tehetünk egy asztalt, kint is lehet ügyeskedni! Ehhez a pufihoz szélcsendre is szükség van, különben elviszi a szél az alapanyagot, de legalább kint kevésbé jelent gondot a vizeskedés! Tegyünk az asztalra kis tálkában vizet, aztán adjunk bátran egy nagy vödör pufit a srácok kezébe! Óvatosan nedvesítsük be az ujjunkat, kicsit simítsunk végig azokon a darabokon, amiket szeretnénk összeragasztani. Ezután a benedvesített pufikat próbáljuk úgy egymáshoz tapasztani, hogy ne nyomjuk össze túl picire, csak éppen egymáshoz érjenek.
Az első néhány próbálkozás még lehet, hogy nem lesz sikeres, mert túl vizes lesz és teljesen szétázik, vagy éppen nagyon picire összenyomódik a pufi. Az első pár darab inkább a tapasztalatszerzésre jó, aztán menni fog. Kis műanyag késsel méretre is vágható a pufi, lehet síkban is, térben is alkotni! Néhány napig biztosan kitart (a pufi is és a lelkesedés is)!
A legegyszerűbb pálcika emberkéktől kezdve, a komoly építményekig, járművekig bármit képesek összerakni a gyerkőcök.
Nálunk a világítótorony volt a sláger, abból készült kisebb is, nagyobb is, de mint a képen látható, voltak egészen egyszerű figurák is a repertoárban.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: