Boribon és a fiaim 1.

3 gyerekes korunkban kaptunk a mamától 2-3 Boribon könyvet. Az elsők még nem is könyvek, inkább füzetek voltak. Ahogy megkaptuk, rögtön el is olvastuk a gyerekekkel. Aztán a következő napokban, hetekben, hónapokban nem is tudtunk elszakadni a Boribontól. Már kívülről tudták a gyerekek is, mégis minden este, minden reggel, minden délután újra és újra kérték. Ezek voltak azok a könyvek, amikhez leültek úgy a fiúk, hogy maguk is végiglapozták, végigmondták, mintha tudnának olvasni. Pedig nem! Csak már tudták az egészet szóról szóra! Annyira tudták már,  hogy voltak szófordulatok, amiket mindig minden helyzetben elővettek.

Úgy szól a könyvben a mondat, hogy:
– Kié lehet?
– Nem tudom, de felveszem!

Nálunk ez a válasz már mindig így jött:
(Hol van a labda?)
Nem tudom… de felveszem.

(Szereted a palacsintát?)
Nem tudom… de felveszem.

Mindegy volt mit kérdeztünk: Nem tudom… de felveszem.

Tudta ám a csibész, hogy ez így nem megfelelő válasz, de mi jót fogunk nevetni rajta. És ez így is lett, mindig sikere volt!

Van a fiadnak ilyen nagyon kedvelt könyve?
Mi ezeket olvastuk szívesen >>