Ki ne hallotta volna már? Akkor is, ha előtte orrvérzésig olvastunk nekik esti meséket, sorozatokat, nem győztük vásárolni az ifjúsági regényeket… Nálunk is megesett már nem egyszer, hogy elhangzott a címben említett mondat.
Volt, hogy én próbálkoztam, javasoltam pár könyvet, az nem volt jó. Könyvtárba mentünk közösen, ott nem volt meg a keresett könyv…
Az apa által javasolt könyvek azért időnként bejöttek, de mégiscsak az volt az igazi, ha maguknak választottak olvasnivalót.
Volt olyan nyarunk pár éve, hogy mást sem hallottunk, mint hogy nem szeretnek olvasni. Aztán elkezdődött a tanév, hoztak az iskolai könyvtárból könyvet, mi meg csak azt vettük észre, hogy este síri csend van nálunk, mert olvasnak a srácok. Meglepetésünkre, reggel korábban keltek, mint mi, és akkor is olvastak. Hétvégén egész nap lehetett, nem volt gond, de csak eljönnek a hétköznapok a leghosszabb hétvége után is! Már nekem kellett rájuk szólni, hogy most már aztán menjenek, de gyorsan, mert lekésik a buszt!
Ebben az időszakban már szinte naponta cserélték a könyvtárban a könyvet, annyit olvastak. Este rájuk kellett szólni, hogy most már tegyék le a könyvet, aludni is muszáj. Reggel szintén mindig ment a figyelmeztetés, hogy el ne késsenek!
Mi lenne, ha még szeretnének is olvasni?
Azóta már kindlét (is) forgatnak. Képesek egy nyaraláson összekapni a kütyün, mert mindegyik el akarja olvasni azt a könyvet, amiről a tesó mesél…
A te fiad is szeret olvasni? Akkor ezt ajánlom a figyelmetekbe!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: