Nem mondom, hogy nincs olyan gyerek, aki tényleg nem tud önállóan tanulni, de hogy jóval kevesebben vannak, mint ahányan erre lettek szoktatva, az is biztos.
Sok esetben már a szülőkkel is tanultak az ő szüleik, így ők ezt tartják teljesen természetesnek. Akkor is, ha percnyi szabad idejük nincs, mert a munka és a háztartás mellett még a tanulást is bele préselik valahogy a napjukba, és alig élnek reggel, mikor csörög a vekker. El sem tudják képzelni, hogy a gyerek egyedül is képes lenne megírni a leckét, megtanulni a tananyagot, ráadásul a táskájába is be tudja rakni a felszerelést. Ez a másik, amin mindig jókat mosolyogtam, amikor mondták az anyukák, hogy “én kaptam feketét, mert én nem raktam be a gyereknek a füzetet, könyvet, vonalzót, akármit…” Az én fiam is próbálkozott, mert a barátjának például kevesebb feketéje gyűlt össze abban a félévben, hiszen a barátjának az anyukája nem felejtett ki a táskából semmit…
Nem hiszem, hogy mi valami különleges helyzetben nőttünk volna fel. Nem tanultak velem sem a szüleim, a férjemmel sem. Lehet, hogy ezért volt nekünk is így természetes? Bennünk fel sem merült, hogy folyamatosan ott kellene ülnünk a gyerekek mellett. Még akkor sem tanultunk mindegyikükkel minden tantárgyat közösen, amikor magántanulók voltak és vizsgára készültek. Nem lett minden tantárgy a legszuperebb, de panaszra nem nagyon lehetett okunk, meg tudták tanulni egyedül is!
Én örömmel olvastam Vekerdy sorait itt és itt is
Te hogy vagy vele? Tanulsz a fiaddal?
Kép: Pixabay.com
