Én valahogy sose voltam híve a jelmezkölcsönzésnek. Szinte mindig magunk készítettük a jelmezeinket gyerekkoromban is, aztán a fiainknak is. Általában a gyerekek találták ki, hogy mik szeretnének lenni, aztán feltúrtuk a lakást, mit találunk, majd megpróbáltuk kitalálni, hogy ebből hogy is lesz majd jelmez.
A legegyszerűbb a szellem volt. Nem kell hozzá más, csak egy lepedő!
Bár a varázsló sem volt bonyolult, meg a királyfi sem. Mindegyikhez a nagy lebernyeg volt a lényeg, a fejre egy kalap, vagy korona gyorsan elkészült kartonból.
Az indián-jelmezzel még hónapokig játszottak itthon is a fiúk. Mindig ott volt a játékok között, sokszor felvették, míg el nem kopott (már csak ezért is jobb egy saját jelmez, mint a kölcsönzős). Az arcfestést külön élvezték benne! Eleinte én segítettem, aztán már úgy belejöttek, hogy inkább magukat, vagy egymást festegették. Jó móka volt.
Egyik ismerősöm egyik kisfia behajtani tilos tábla volt a farsangon, a másik pedig hangjegynek öltözött.
A fiúk körében nagyon népszerű a pók is! Ezt is egyszerűen, gyorsan el lehet készíteni:
“A fekete póló oldalaira rögzítettem 2-2 darab kitömött zoknit, amelyeket egy madzaggal kötöttünk a fiam csuklójához, így a földön mászva “mozogtak” a (pót)lábak.
A sapka elejére felvarrtam 10 gombot két sorban és a gombok közepén egy részt beszíneztem filctollal, ezekből lettek a szemek.”
Idén nekem ezek a kisegerek jöttek be nagyon! Hát nem aranyosak?
Ha több ötletre van szükséged, nézz körül itt is!
Ha szeretnéd Te is megmutatni fiad jelmezét, küldd el a képet és a jelmez készítésének leírását az info(kukac)sracnevelde(pont)hu címre!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: