A kismama már nem először várandós, már csípőből válaszol az ismerősök első kérdéseire:
“Május. Kisfiú. Második baba.”
És ezek után jönnek a meglepetések! Erre nem számít. Szinte minden kérdező felvillanyozódik a hírtől, hogy ezúttal fia születik. És jönnek a véget nem érő megjegyzések, tanácsok!
“Fiú? Hú, most biztosan nagyon boldog vagy!” (Mintha nem lett volna hasonlóan boldog akkor is, amikor először volt várandós, egy kislánnyal.)
“Fiú! A férjed biztosan nagyon büszke!” (Miért, a lányára nem lehet büszke?)
Számtalan ember ontja a fontos információkat: “Egy fiút nevelni sokkal könnyebb! Egy fiút nagyon lehet szeretni! A fiú nagyon szereti az anyukáját! Egy kisfiú olyan aranyos! A fiúk nagyon mások, mint a lányok!”
Hát éppen ez az! A fiúk mások, mint a lányok!
Egy nő teljesen természetesen tud foglalkozni egy lánnyal, hiszen ismeri a női testet, tisztában van a női lélekkel, anyaként tehát érti a lányát. Na, de egy fiú? Egy fiú olyan szokatlan, furcsa, hogyan lehet anyaként megérteni egy kisfiút? Vannak olyan nők, akik pont ezért nem is akarnak kisfiút, de legalábbis félnek attól, hogy majd fiuk születik. Mondhatják nekik, hogy a lányokkal sokkal több gond van!
Milyen különbséget jelent, hogy egy fiú édesanyja, vagy egy lány édesanyja valaki?
Van különbség?
Tényleg másképpen szeretik a fiúk az anyukájukat, mint a lányok? A lányok tényleg több feladat elé állítják a szüleiket, mint a fiúk? Vagy éppen fordítva? Változnak ezek a berögződések a növekedés, fejlődés során? Mit csinálnak másképp a szülők, ha fiút nevelnek, mint ha lányt nevelnek?
Van egy kis különbség >>
Másképp fejlődnek a fiúk, mint a lányok >>
Fiú! >>
Kép: Pixabay.com
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: