Már jóval azelőtt, hogy várandós lettem, gyakran álmodoztam arról, hogy lesz majd egy szép kislányom. Sokkal ritkábban fordult elő, hogy arra gondoltam volna, nekem fiam lesz valaha. Aztán eljött az első ultrahangvizsgálat időpontja, és ekkor rettentő nagy meglepetés ért.
Az orvos rámutatott a babám egy bizonyos testrészére… Szinte sokkot kaptam!
Persze tisztában van vele az ember, hogy elég nagy az esélye annak, hogy valakinek fia szülessen, de valahogy én teljesen abban éltem, hogy nekem csak lányom születhet. Egy anyának szinte természetes egy kislány. A fiúkkal sokkal több a dolga.
Később megpróbáltam elképzelni, hogyan magyarázom majd meg ezt a furcsa érzést. Miért zavar az a tudat, hogy nekem fiam lesz? Úgy éreztem, azt bármikor tudnám, hogy mit kell tenni egy lánnyal. Rengeteg női praktikát tudnék tanítani neki. Viszont semmit nem tudok a fiúkról, az ő trükkjeikről meg aztán végképp semmit. Mondhatták nekem, hogy fiúknak nincsenek trükkjeik… Mondhatták nekem, hogy velük milyen egyszerű, milyen könnyű. Ha sikerül túlélni a kamaszkort, akkor a fiúkat semmi más nem érdekli csak a szex. Mással úgysem törődnek…
Pár nap múlva újabb problémával szembesültem. Furdalt a lelkiismeret. Miért nem tudok örülni annak, hogy fiam születik? Attól, hogy fiú, még az én kisbabám! Arra gondoltam, hogy a legjobb barátom a férjem. Egy igazán ügyes, tehetséges, kedves, jó fej, klassz srác! Fiú! Férfi!
Azt hiszem, nagyon sok kismama érez, vagy érzett már hasonlóan. Sokaktól hallottam már, hogy mennyire kétségbe estek, hogy mit fognak majd csinálni egy kisfiúval. A félelem viszont csak addig tartott, amíg kezükbe nem fogták babájukat. Onnantól minden ment a maga útján. Hol könnyebben, hol nehezebben, de boldogan!
Van egy kis különbség >>
Másképp fejlődnek a fiúk, mint a lányok >>
Fiú! >>
Hírek fiús szülőknek >>
Kép: Pixabay.com
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: