Mióta az eszemet tudom, állandóan kerestem az apróságok társaságát. Elég sokáig vártam saját kistesóra, de aztán kaptam kettőt is. Nagyon szerettem velük is foglalkozni, de bárhová mentünk vendégségbe, bármikor jöttek hozzánk vendégek, biztos volt, hogy én ott vagyok, ahol a legkisebbek.
Más pályát el sem tudtam képzelni, csak pedagógus akartam lenni! Gyerekek között lenni, gyerekekkel foglalkozni!
Hamarosan jött a vágy, hogy ne más gyerekével töltsem napjaimat, nekem saját kell! És jöttek is szépen sorban: egy fiú, még egy fiú, még egy fiú és még egy fiú…
Már elég nagy tapasztalatra tettem szert, hogy milyen is a FIÚKKAL AZ ÉLET!
Erről mesélek itt és itt!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: